Csendesedjék el most minden.
Hallasz engem, Angyalom?
Eső hull az éjszakában;
Téged idéz sóhajom.
Olyan gyönge, oly magányos,
végtelenül bús vagyok;
keserédes mosoly mögött
néma szívvel hallgatok.
Minden ködös, érthetetlen;
semminek nincs varázsa;
fáj az élet, sír a lelkem –
miért jöttem e világra?
10 hozzászólás
Kedves Kalina!
Szépet írtál!
Ezek a szomorú, megcsömörlött pillanatok adnak erőt az embernek, hogy tovább lépjen és boldog legyen mindenek felett!
Tényleg bánatos, viszont remek ritmusú, gratula hozzá.
Üdv, Poppy
Kedves Kalina!
A versed, annak ellenére, hogy nagyon szomorú, és olyan igaz gondolatokat írtál bele, de csak hogy bebizonyijam neked, hogy nem minden úgy van ahogy írtad:
Minden ködös, érthetetlen;
semminek nincs varázsa;
Ez nem stimmel, vagy legalább is nem mindenkire. Mert számomra a versednk, agy varázslatos varázsa van, és akinek ilyen gondolatai vannak, annak biztossan vannak más olyat tettei is amelyek varázslatossak, mert tudjuk a tetteink kiindúló pontja mindig a gondolat
üdv Toni
Köszönöm a hozzászólásaitokat, nagyon kedvesek vagytok! Azért is kell az embernek kiírnia magából a bánatát – ha van -, hogy aztán ott is maradjon a papíron, és az élet a vidám vonalon mehessen tovább 😀
Szia!
Bánatos énekedben ott a költőiség.
Szeretettel: Rozália
Nagyon szépen leirtad a lelkedben duló fájdalmat,hidd el ,mindenki felteszi magának ezt a kérdést,van ki soha nem kap rá válasz ,remélem te megkapod.Üdv:Székelyke.
mint egy hulló pihe…ilyenkor nem tudok többet…
Szép vers. Nagyon tetszik. Örülök, hogy olvashattam…
Üdvözlettel: Oratus
Kedves Kalina!
Igazán jó ritmusa van a versednek, még úgy is, hogy a tartalma nagyon lehangoló, jó volt olvasni!
Szeretettel: Kata
Szia Kalina!
Szomorú a tartalom, sajnos sokan vannak így. Viszont: jók a rímek, és nagyon jó a ritmus is: lüktetése, zenéje van a versnek. Tetszett, örömmel olvastam.
Üdvözlet: Attila