***
Az ifjúságnak perzseli napja
És majd megölt a szomjúság,
Te elűzted a szerelemnek
Elgyötrött szegény koldusát.
***
És most, hogy kissé megüdültem,
Egy tiszta forrás ád erőt,
Magad kínálgatsz édes csókkal,
Mit megtagadtál ezelőtt.
***
A szíved akkor csupa jég volt,
Most lángja kicsap ajkadon,
De nem szorulok olvadt jégre,
Ha forrásból is ihatom !
***
Barna Izidor 1860 – 1911
***
***
Zu einer koketten Frau
***
Der sengenden Sonne der Jugend,
wo mich der Durst fast getötet hat,
hast mich verjagt, wie einen Bettler,
den die Liebe so gequält hat.
***
Jetzt, wo ich etwas ausgeruht bin,
die reine Quelle gibt mir Kraft,
du bietest mir ein süßer Kuss an,
was du vorher abgelehnt hast.
***
Dein Herz damals wie blanke Eis war,
jetzt bricht Flamme aus den Lippe',
doch ich will kein geschmolzenes Eis,
weil aus einer Quelle trinke!
***
Fordította: Mucsi Antal-Tóni
2 hozzászólás
Kedves Tóni!
"…nem szorulok olvadt jégre,
Ha forrásból is ihatom!"
Ez tetszik a legjobban ebből a versből.
Köszönöm, hogy olvashattam..
Szeretettel: gleam
Kedves Gleam, talán ezért is tetszenek ezek a régi versek, mert olyan egyszerű szavakkal, egy olyan fennomenális helyzetet tudnak elénk varázsolni, amelyekre kevés veríró képes ma. Sokan összeszedik a szépírodalom legszebb szavait, de amikor a versüket olvasod, sokszor fogalmad sincs mit is akar ezzek a verírója közvetiteni, sőt van amikor még több elovasás sem segít…üdv Tóni…