Baróti Szabó Dávid: Barátság / Freundschaft

Barátság

Míg puhán hord a csapodár szerencse,
Számoson kelnek s csakhamar barátid;
Majd ha nagy finnyás öliből kihajtand.
Mind eloszolnak.

Nézd eme sok száz jövevény galambat:
Fényes házaknál keres ez lakóhelyt;
Nem szeret rongyos fedelű toronyba
Hordani fészket.

Mindenütt híven követőd az árnyék,
Míg arany színbenn egeken van a nap:
Ez lenyúgodván, amaz is legottan
Mind elenyészik.

Futnak a hangyák az üres veremtől:
A saját hasznát kereső barát is
A vagyonjából kifogyott barátját
Messze kerűli.

1786.

Baróti Szabó Dávid: 1739 – 1819

Freundschaft

Während das flatterhafte Glück dich sanft trägt,
die kommen zahlreich ‘d werden deine Freunde;
dann, wenn du aus dem Schoss der grossen Gnaden fällst.
Verschwinden alle.

Schau diese Hunderte von neue Tauben an:
Die Suchen bei glanzvollen Häusern Wohnsitz;
die mögen in kleine zerlumpte Turmdecke,
kein Nest zu bauen.

Die Schatten folgen dir treu überall hin,
solang die goldene Sonne am Himmel ist:
Die geht unter, und die anderen langsam,
verschwinden alle.

Die Ameisen laufen weg von leerem Nest:
das tut, macht ein eigennütziger Freund auch
den Reichtum verlorenen Freund meidet er
‘d flieht von ihm weit weg.

1786

Fordította: Mucsi Antal-Tóni