Kora tavasz első napjának
Új létre keltő hajnalán
Egy napsugár hatolt szobámba,
S vígan játszott rideg falán.
Egy fényes szál arcomra tévedt,
S csiklandoz, míg fölébredek.
Oh e sugárka földeríti
Borús lelkem bús éjjelét!
Oly nagy volt fénye, mint az Úrnak.
Szent homlokán a glória,
Midőn a semmiség helyébe
Egy mindenséget alkota,
És ujjait parancsra nyújtván,
Világosság özönlik szét.
Oh e sugárka földeríti
Borús lelkem bús éjjelét!…
Kit a bölcselkedés homálya
Kétségbeesés felé riaszt:
Keressen künn, a természetben,
S találni fog enyhet, vigaszt;
Nagy kérdésekre bizton adja
Nyílt, s egyszerű feleletét,
S világot gyújt, mint földeríti
Borús lelkem bús éjjelét!
Bartók Lajos 1851 – 1902
Der erste Sonnenstrahl
Am ersten Tag des frühen Frühlings,
das Morgen neue Leben weckt,
ein Sonnenstrahl in meinem Zimmer,
an dem kahlen Wand, fröhlich neckt.
Ein Lichtstrahl fällt auf meinem Gesicht,
kitzelt mich, bis ich es sehe,
das kleine Strähnchen zeigt es mir, die
dunkle Nacht von meiner Seele!
Der Strahl war so hell wie an Herrgotts,
heiliger Stirn der Glorienschein,
wie er damals anstatt Lappalie
las eine Allheit präsent sein,
die Finger befehlend ausstreckte,
und überall wurde helle,
das kleine Strähnchen zeigt es mir, die
dunkle Nacht von meiner Seele!
Wenn das Zwielicht der Philosophie,
in Richtung der Verzweiflung zieht,
soll man draussen in Natur suchen,
‘d findet man Trost, der immer siegt;
auf den grossen Fragen die Antwort,
so simpel einfach gehe,
und das kleine Licht zeigt es mir, die
dunkle Nacht von meiner Seele!
Fordította Mucsi Antal