…és most a Nap… itt is megállunk kicsit.
Visszanézve a hosszú páracsík
köldökzsinór a szeretve tisztelt Földig,
ahol sejtjeink vélt valóságuk töltik,
de most itt a Nap, a Halál és az Élet.
Jótékony hő fűt fel vagy emészt meg
aranyban kavargó, örökizzó plazma,
igaz volt tegnap, és látod, így igaz ma
minden tűzoszlop, és minden forgó örvény
folyton változó és önhatalmú törvény
minden űrre rontó, elzuhanó hullám…
a Csillagon járunk, az Origón, a Nullán
hinni a fényt s a néki áldozót is;
Lét és Nemlét közti nagy metamorfózis…
Unalmas így, hogy folyton változik.
Hazamegyünk. Hol az a páracsík?
16 hozzászólás
Szia Béla!
Szép ám a reggel, belépek, és a szemem elé tárul a vers. Megálltam én is, és elmélyedtem a sorokban. Köszönet Neked érte!
Szeretettel:Marietta
Szép reggelt neked, Marietta, és köszönöm, hogy megálltál a versnél :-).
aLéb
Hát a befejezés, az nagyon tetszett!
Gratulálok, Judit
Már megérte, Judit :-), köszönöm, hogy olvastál!
aLéb
Nekem ugyan kicsit későn indult a nap. A hajnalról sajna lemaradtam, de a versed kárpótolt érte.
Jól esett olvasni!
Köszönöm, Zsolt!
aLéb
Nálad mindig csodákra bukkan az ember. A szerkezetet, rímeket, stb. nem is dicsérem, hiszen azt tudjuk, hogy mindig milyen nagyszerűek. Most a hangulatot emelném ki, illetve a "csavart" a végén, ahogy az emelkedettségből egy kis humorral "visszarántasz a földre". Remek!
Kösz.
Poppy
Poppy, köszönöm, hogy így beleéreztél a versbe, örülök, hogy az eddigiekről is jó véleménnyel vagy :-).
Én kösz.
aLéb
Bizony rég olvastam olyan verset, amiben ennyi minden rejlik. A Lét és a Nemlét s főleg ami közte van. Bár fényről is írsz, mégis árnyékot is vélek benn felfedezni, persze melankolikus látásmódommal. A végét pedig elütöd poénnal, bár abban is többet érzek mint csupán csavar. Azért írtam le mindezeket, mert úgy hiszem ha csak annyit írok, hogy szép és tetszett az itt most nagyon kevés volna.
Barátsággal Panka!
U.I.: a címén is gondolkodtam, sajna nem jöttem rá a mivoltjára, talán az én ismereteim gyengék… hadilábon állok az idegen szavakkal.
Szia Panka! a bédekker utikalauz, A szót ismertem de az eredetét én is megnéztem :-).
Köszönöm részletes, elgondolkodó hozzászólásod, örülök, hogy itt jártál.
aLéb
Szia aLéb! 🙂
Nyitva az útikönyv előttem, ahol a fizikai „N” lényeges elem, nézem a koordinátákat. 🙂
Már a cím is elképesztő, mert bőven megelőzi a gondolatsort, szinte fölé emelkedik, szerintem kiválóan sikerült.
Megfontoltan tervezettnek tűnik az utazás, miközben a finom érzések utat mutatnak a bizonytalan és a biztos között.
A „Csillag” kezdőpont egyben új élet kezdetét is jelentheti, ahol az árnyékból indulva a fény felé terelgetnek a gondolatok, méghozzá úgy, hogy a fényforrás is tisztán érzékelhető.
Tetszik, hogy a lényeget nagy kezdőbetűkkel emelted ki, nekem mégis a „metamorfózis” az elmélkedés csattanója…
Szia Kankalin!
Először is köszönöm a részletes áttekintést.
Igen, a cím valóban fontos, minden műnél, azt gondolom, benne kell legyen minden arról, aminek címéül szegődöt, és a viszonosság jegyében a szövegnek is a címről kell szólnia. A lényeges elemk nagy kezdőbetűs kiemelése fontos, elvégre mégiscsak utikönyv :-).
Jól érzed, a lényeg a metamorfózis, az állandó átalakulás, kívül és belül, és ennek egyik legfontosabb, időtlennek tűnő "tárgya" a Nap, amelyről tudjuk már, hogy életidejének felénél jár… Csak az időintervallum ami nehezen fogható be 🙂
… A zárás nagyon jól sikerült, mert határozottan, tényként közli a megoldást, mégis észlelhető egy kis lebegés a járható út tekintetében; az utolsó kérdés nekem ezt sugallja.
Nagyszerű vers, kifejezettem komoly, átgondolt, kiválóan szerkesztett, önmagában is „metamorfózist” hordoz, még akkor is, ha a végén a valóság ennek ellenére is nehezen megközelíthetővé válik.
Így éltem meg a versed; álmélkodom! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Örülök, hogy a zárás tetszett, és ahogy megközelíted, azt mutatja nekem, hogy sikerült elmondanom, amit itt szerettem volna. Valóban, a visszatérés mindig bizonytalan, főképp azért, (visszatérve a vers alapfelvetésére – minden változik) mert ugyanoda ahonnan elindultunk, már nem lehet megérkezni… kétszer ugyanabba a folyóba :-)…
Talán ettől a bizonytalanság, amit szintén jól láttál meg.
Nagyon köszönöm a véleményed!
aLéb
Különös helyekre kalauzoltad el az olvasót!
A változás örök, az örök kétséges.
Boncolgatom még egy kicsit!:)
Gratula!
Barátsággal:Fél-X
Köszönöm hogy olvastál, belegondolkodtál, Fél-X.
Barátsággal
aLéb