Bella Ahmadulina: Látvány

ПЕЙЗАЖ

Еще ноябрь, а благодать
уж сыплется, уж смотрит с неба.
Иду и хоронюсь от света,
чтоб тенью снег не утруждать.
О стеклодув, что смысл дутья
так выразил в сосульках этих!
И, запрокинув свой беретик,
на вкус их пробует дитя.
И я, такая молодая,
со сладкой льдинкою во рту,
оскальзываясь, приседая,
по снегу белому иду.
_______________________________

LÁTVÁNY

Még november, de máris dől,
az égből máris hull az áldás.
A hónak árnyam nem megváltás,
megyek hát, bújva fény elől.
Ó, üvegfúvó tél, milyen
értelmet adsz a nyalókádnak,
hogy hátravetve sapkát, sálat
gyermekek lógnak műveden?!
Még én is, ifjan lelkesülve
nyalom az „édes” jégcsapot,
míg hol megcsúszva, hol leülve
a hóbuckák közt ballagok.

* * * * *