Vége szakad egy létfontosságú napnak,
az éji lámpás kapuja zárva marad.
Fénytestem ösvénye vakvágányra kerül,
és azt hiszem sötétebb lesz ott legbelül.
Csak gyötrődés a holnap, hozzá nőtt a rög,
szenved mi élő, mert házalni kezd a dög.
Messze van még a rajt, s zengik az elemek:
úgy lesz a jó, ha a változást te kezded.
8 hozzászólás
Kedves eferesz!
Elgondolkodtató sorok, láttató képekkel. Örülök, hogy olvashattam.
Balázs
"Fénytestem ösvénye vakvágányra kerül,"
üdv.koko
Valahogyan sötét időknek tűnnek. Talán az utolsó sor… abban van a lehetőség…
Gy.
Köszönöm Balázs, örülök, hogy olvastál.
Üdvözletem!
Néha oda…
Neked is üdv, koko!
…és abban van a REMÉNY!
Üdvözletem!
Kedves eferesz!
Elolvastam az oldalon található műveidet… nagyon kellemes stílusban, választékosan írsz! Remélem, hogy még sok írásoddal fogok itt találkozni…
Észrevételeim a mű kapcsán:
– A rímek kicsit döcögnek az első és az utolsó párnál (napnak-marad, elemek-kezded).
– Az utolsó három sorban kétszer szerepel a "kezd" szó… ott valamivel helyettesíteni kéne!
Köszönöm, hogy olvashattam munkáidat!
Üdv:
medve
Köszönöm szépen, hogy elolvastad, és hogy megírtad észrevételeidet, mindenképpen átgondolom. A "kezd" szavat ebben az esetben kihangsúlyozni szerettem volna, de elképzelhető, hogy tényleg zavaró. 🙂
Üdv:
eferesz