A Földről elmentél,
nem haltál meg mégse’.
Gondokat letéve
szállsz a messzeségbe.
Szabadon szárnyalsz
a túloldalon,
ahol nincsen bánat,
s nincsen fájdalom.
A hiányod fájó,
de tovább megyek,
és viszem magammal
szép emlékedet.
Őrzöm mosolyodat,
őrzöm a hangodat,
Te vagy a lelkemben
minden gondolat.
Lelkednek kincseit
itt hagytad nekem,
s velem maradnak
míg csak létezem.
Életemnek mindig
a része leszel,
mert ki bennünk él, azt
nem veszítjük el