Betegen fekszem az ágyamon,
Csontomig hatol a fájdalom,
Rút kín a reggeli ébredés,
Kérdezem, miért e szenvedés?
Vergődöm, mint tűre szúrt pille,
Nincs gyógyír vérző sebeimre,
Szemem bántja a szikrázó nap,
Fénye testemben vad táncra kap.
Szobám fala forog, felém dől,
Késszúrás hasogat fejemből,
Ajkam cserepes, szemem nedves,
Az élet így nem is oly kedves.
Egy napon minden rossz véget ér,
Megszűnik, mit sorsunk reánk mér,
Látom a jövőt csukott szemmel,
Győzni fogok ébredő hittel.
10 hozzászólás
Kedves Rozália!
Az ébredő hit nem jön későn soha, csak jöjjön, még itt a földön. És akkor valóban győzni fogsz.
Üdv: Colhicum
Kedves Colhicum!
Köszönöm kedves soraidat.
Rozália
Kedves Rozália!
Győzni fogsz, mert győzni akarsz! Sok-sok erőt és kitartást!
Szeretettel: Ria
Kedves Ria!
Köszönöm, hogy győzelemmel biztatsz. Igen, a hit hegyeket mozgat, ha kitartóak maradunk.
Kedves Rozália a versedben jelen van az optimizmus és ez nagyon jó. Urrá lenni a fájdalmakon és győzedelmeskedni…… Gratulálok versedhez.:-)
Köszönöm Neked, kedves Györgyi!
Rozália
Jujjjjjj!!!!
Ez gyönyörűen fájdalmas
Remélem jobban vagy, és a fájdalom scsupán múló emlékképként él benned.
Reélem legyőzted amit szerettél volna.
A hiz csodákat tud tenni.
puszi
Anikó
Kedves Anikó!
Nagyon köszönöm, hogy meglátogattál. Sajnos a gyógyulás hosszabb folyamat, még mindig harcolok. Minden jót kívánok Neked:
Rozália
Kedves Rozália! Jól értettem, a te sorsod ihlette a verset? Nagyon sajnálom, és szívből remélem, hogy azóta elmúlt a baj. Kifejező képet festettél a helyzetről. Szeretettel üdvözöl, Katalin
Igen, kedves Katalin, saját tapasztalatból született ez a vers. Köszönöm, hogy meglátogattál!
Szeretettel: Rozália