Régebben, mikor én még mintaférjnek akartam tűnni,
még a csillagok sem tudhatták, hogy másnak kell itt lenni.
Szótlan minden pohárt, minden tányért elmosogathatnék,
– asszonyom szerint –, mindenki előtt, mintaként élhetnék.
még a homlokomra, csupán
nagybetűvel kiírhatom:
ezt már nem szeretem tenni,
ÉN UTÁLOK MOSOGATNI.
Egyik jó barátom, mindig elmos, vásárol, és ráér,
alkudva győzköd árusokat, mint igaz konyhatündér.
Hatvannegyedik születésnapjára, nagyszerű párja,
húszéves, meztelen, szép táncosnőt, varázsolt a házba,
és, ahogy ült a térdén a gyönyörűség,
ő a kőkemény melleit simogatta.
Én szomorúan,hogy a párom ne hallja,
mondogattam is magamban:- bezzeg Jóska.
(nagy aszklepiadészi sorok)
2 hozzászólás
Értékelem az iróniáját. Lám, érdemes konyhatündérnek lenni…
Az ember soha nem tudhatja, mikor hull az ölébe a szerencse.