hosszú lábaival jobbra-balra kalimpál.
Egyedül felülni sem tud rá,
– csak segítséggel – mert ez férfi-kerékpár.
De ha már rajta van, lehajtja az útra,
sebesen halad a másik faluba.
Nagyot néz reája szülei barátja,
mikor megérkezik, mivel a nap már
lassan nyugovóra jár.
Otthon keresik, aggódnak érte,
hová mehetett ilyenkor este?
Egész sötét lett, mire hazaért,
ezért az útjáért otthon nem dicsérték,
de neki a kirándulás mégis örök emlék.
10 hozzászólás
Kedves Kata!
Nagyon jó,emlékeztet egy másik kislányra ez az írás.De rég volt!Köszönöm az érzést mit ezek a sorok idéztek fel bennem.
SzeretettelHova
Kedves Kata!
Igazad van, egy ilyen gyerekkori emlék örök marad. Jó, hogy vannak ilyenek.
Szeretettel: Eszi
Kedves Kata!
Mindig szívesen látogatok el hozzád.Érdemes!
Szeretettel.Selanne
Kedves Hova, Rozália és Selanne! Mindhármatoknak köszönöm, hogy elolvastátok. Az a kislány én voltam, 8 éves koromban, s bizony így történt. És kedves hova, az a másik kislány, akire visszaemlékeztetnek a soraim, az Te lennél?
Szeretettel: Kata
Kedves Kata!
Bizony nagy kihívás egy kislánynak egy régimódi férfi kerékpár. A váz alatt hajtani, miközben teljesen az egyik oldalon áll, kész akrobata mutatvány. Nekem ezt az emléket hozta fel a versed. Már el is felejtettem, a sok esést a férfi kerékpárral…
Jó olvasni az írásaidat.
Judit
Kedves Judit!
Mivel három fiútestvér közt nőttem fel, nem voltam valami félős természet, az uzsonnánkat is a gyümölcsfák ágai közt fogyasztottuk al.
Köszönöm kedves szavaidat és azt, hogy meglátogattál.
Szeretettel: Kata
szép és érdekes vers, jó a hangulata.
Köszönöm a látogatást és az értékelést.
Kedves szép Kata, szívesen, ugye nem haragszol, hamar beidegölöm magam, de épp oly hamar el is párolog, remélem te sem vagy haragtartó, szia.
Kedves Miki!
Miért is kellene haragudnom?
Kata