Vonul a nyáj szorgosan
A szamárral az élen,
Egymás lábát taposva
Aprítnak serényen!
Egy se kérdi: mit, miért?
Bíznak a szamárban!
Így vonul a birkahad,
Porfelhő nyomában.
Egyszer aztán a szamár
Inna tó vizéből,
Úszna is, de nem bír ám,
Hátán a terhétől!
Utána a fürge nyáj
Egyenest a mélybe!
Jaj! de lucskos gyapja húzza,
S vissza nem jön egy se!
4 hozzászólás
Ez igen! Aktuális téma! S ha jól érzem kicsit népies megfogalmazás? Tetszik!
Kedves Szelibra, üdvözöllek ! Köszönöm, hogy olvastad és hozzászóltál szatírikus versemhez! Üdv. Katalin
De jóóóóóóóóóóó! Egy ballada….szinte.
Virágének! Ez nagyon jó.
Üdv.
Köszönöm kedves májusfa!