Bizonytalanság…borzasztóan fáraszt,
Búval, s kétségekkel áraszt.
A kötelező ölelés, mit karod nyújt:
Mi volt tán örökre elmúlt.
És sírnék, de nem tudok,
Futnék de nem futok
Utánad….
Nem tudom, de hiányzol,
Te vagy valaki más,
Nem értem, de hiányzol;
Én voltam a hibás!
Vágyom, hogy ölelj,
De nem teszed…
Csak hátamra teszed két kezed.
Kihasznállak téged, s kihasználtalak,
Egy eszköz játékomhoz:így használtalak,
De ezzel egyedül magamat igáztam le,
Kiszipolyoztam, s nem tettem ellene.
Miért gyűlöltelek?…
Nem tudom még mindig.
Már nem érdekellek?
El sem tudom hinni!