Ugyanaz a tétova arc,
mi nem tudja még, hova tart.
Néha elborul, mintha villám sújtaná,
máskor meg sugárzik, akár a Nap.
Bizonytalanul
By FadetteBy FadetteBy FadetteBy FadetteUgyanaz a tétova arc,
mi nem tudja még, hova tart.
Néha elborul, mintha villám sújtaná,
máskor meg sugárzik, akár a Nap.
4 hozzászólás
Szia, jujj de tetszenek az ilyen versek nékem! Én is sokszor vagyok bizonytalan, ezt érdekesen írtad meg mindenesetre…
Üdvözlet, Kini
szia^^
köszi a hozzászólást, You are the first 🙂 (jó, igaz hogy nemrég regisztráltam….)
akkor épp annyira nem tudtam hova tenni magam… nem mintha most annyival jobb lenne… nehéz rájönni az élet értelmére… na jó nem filózok többet. 😉
mindenesetre kösz és jó tudni, hogy nem én vagyok az egyetlen…
Mintha a gyermekeim szóltak volna. Jó vers, gratulálok.:)
köszönöm szépen! 🙂
Én is még gyermek vagyok… de még mennyire… 😉 igaz már a felnőtt korhatáron túl vagyok, bár ez mit számít? 😀