Elmentél…
Utad csak tiéd volt.
Elmentél itt hagytál,
s mi engedtük menj.
Elveszett mosolyok
elveszett szeretet.
Helyére a remény költözhet.
Ott vagy ahol jó neked,
de mégis velünk
kiknek még várni kell.
S vigyázod léptünk,
megtisztult szíveddel.
Nem búcsúzhatom
tőled soha.
Ha megteszem
Megtagadlak apa.
Azt mondtad gyakran
a kezünk egyforma,
tiédbe kellett volna tennem,
de nem figyeltem oda.
Még sokszor kell,
sírva kiénekelnem bűnöm,
hogy nem voltam
akkor veled, mikor arcod
mint beteg madáré, picike lett.
Szerettelek…bocsáss meg!
2 hozzászólás
Szia!
Szépen emlékezel.A történet miatt részvétem,a vershez gratulálok.
Szeretettel üdv:hova
Köszönöm!