Bocsáss meg ,jó Uram ,könyörögve kérlek,
S mutasd meg az utat,hogy hozzád visszatérjek.
Fogd kérlek kezemet ,mert szemeim vakok,
S félek ,hogy örökre a sötétben maradok.
Százszor vert én lelkem fekete ostora,
Százszor tépte szived a szavaim ostroma.
A véredet ontottam ,ha szemedbe hazudtam,
Gúnyosan nevettem ,ha hajadba markoltam.
E kevés földi létem téged mindig mocskolt,
Lelkem legmélyében a sötétség honolt
Használd fel mécsesnek a bűnös lelkemet,
S töltsd hozzá olajnak a rengeteg vétkemet.
Bocsáss meg,jó Uram,térden csúszok eléd,
Legyen számomra is te kenyered az ebéd.
S töltsd hozzá kehelybe borrá vált véremet,
Hogy örökös szolgáddá szentelje szivemet!
5 hozzászólás
Nagyon szép ima, kitűnően ábrázolod a bocsánatért esdeklő lélek vergődését.
Ez valami hatalmas gyönyörűség!!!!! Rengeteg imát hallottam már de ez…. Fantasztikusan szép, nagyon, nagyon tetszik! Gratulálok. Igazán szívemből szólt, amint olvastam.
Nagyon tetszik ez a versed is. Azt hiszem legtöbbünkből egyszercsak kikivánkozik a fohász teremtőnkhöz. Örömmel olvasom az ilyen verseket, ilyenek vagyunk gyarló emberek.
gratulálok
Panna
Hát ez megütött. Nagyon tetszik! Sajnos nem rég átéreztem ezt én is… Fantasztikus ez a vers, igazán! Köszönöm, hogy elolvashattam.
Van egy hasonló régi versem, nagyon rárímel erre, majd felteszem. Fura, hogy miket produkál az élet.
Üdv, Poppy