Hiszek a hangok erejében,
hiszek a lélek melegében,
hiszek a fényben,
a mindenható szépben,
a fellángoló szerelemben,
a buja szenvedélyben.
Imádkozom csendben
béke a lelkemben!
Hiszem, hogy van megbocsátás,
várom viharos harcát,
mikor felém mutatja dühös arcát,
képembe vágja haragját,
majd belém rúg keményen,
kifolyik a vérem,
a szenvedést könyörögve kérem,
letérdelve, összeesve végem.
12 hozzászólás
Nekem túl ellentmondásos a vers. Számomra nincs meg benne a logika.
Lehet hogy csak az én véleményem, nem bántásból írom, de szerintem így van.
Nem feltétlen kell logika, ha verselünk:)
Sok szépben hiszel, amikben én is… de a végén a megbocsátás igen viharos képekkel érkezik…. Lehet sokkal finomabban is megbocsátani…. és persze dühvvel, haraggal kísérve is…Tetszik a versed.
Jelen esetben nem a finomabb stilust kívántam alkalmazni:) Köszönöm a véleményedet, jól látod:)
Ez nem matematikai feladat, hogy ki kelljen logikázni. Egy vers nem logikai sorrendre épül. Jó!
Hát jó nagy ellentmondás az tény, de ezt éreztem…a logika itt távol volt tőlem…köszi Boer, megértetted az érzést:)
Óriási a kontraszt, a vers eleje csupa derű, és átvált gonosszá..szép, hisz a vers magja a lényeg, ezt érezni kell..
Köszönöm ismét a véleményt, bár nem vagyok profi mint Te, de jó itt lenni ezen az oldalon..
Üdvi: dp.
Üdvözöllek itt papa, s érezd jól magad…nagyon jó kis alkotói társaság van itt, én is szeretek idejárni:)
Nagyon tetszik a versben a pozitív és a negatív szembetűnő ellentéte. Oly hirtelen megy át egymásba a kettő, észre sem lehet venni. " Az imádkozom csendben béke a lelkemben" sorok, mintha átvezetnék a vers két ellentétes részét egymásba. Tetszik nagyon!
Igazi hitvallás:) az eleje a legjobb:)
Üdv: Áfonya
Köszönöm aniszirk és Áfonya, örültem Nektek:)
Hú, az elejéből egy nyugodtabb befejezést vártam volna, de ezzekel a zárósorokkal nagyon megemelted a hangulatát a versnek! Gratulálok! 🙂