Csak áltatom magam, de jó az érzés,
mikor szemed sugára rám vetül.
Az ifjúság szelleme most rám néz és
szívemben hamvadó parázs hevül.
Arany hajadba fúrtam arcom este,
a tánc varázsa bűvöletbe vitt.
Tudom nem lehet, ó, de bár lehetne
ledobnom éltem ócska éveit.
Nem nyomná vállam sok haszontalan,
s több lehetne még, mint mi hátra van,
s egy álom válhatna valóra Veled.
Csodára vált az est, mikor varázsod
Időfolyamba rést nyitott. S ma látod,
Nap homályosul, ha rám veted szemed.
4 hozzászólás
Kedves Dodesz!
Te csak úgy, kézbe veszed a tollad, s kidobsz magadból egy szonettet? Nekem nagyon tetszik ez a versed is, de én nem tudom hová tenni a tercinákat. Mivel az eleje Shakespeáre-i, azonban a ccd. Azt is megfigyeltem, hogy mindkét utolsó versszaknál a harmadik sorok rímelnek. Ez lenne az igazi? Én többször a három sornál a két utolsót szoktam rímeltetni.
Te biztosan tudod, miért van így. Bár már eddig is több szonettnél találkoztam ezzel a módszerrel.
Amilyen könnyen kezeled a szonetteket, miért nem írsz egy-egy hosszabbat, legalább pl. duót vagy még több versből állót?
Versed nagyon tetszik, elbódított.
Szeretettel: Kata
Szeretettel olvastam: Kata
Kedves Kata!
Jól látod, nem klasszikus shakespeare-i, pláne nem petrarca-i. Egy kedves alkotótársam sok szonettet írt ezzel a rímképlettel, s nekem nagyon megtetszett. De mint már írtam, manapság minden szonettnek számít, ami 14 sorba van tördelve. De ezek köszül természetesen kiemelkedik a két klasszikus forma.
"Sonettare necesse est!" 🙂
Szeretettel: dodesz
Kedves dodesz !
Magával ragadó ez a szonetted, gyönyörű ritmussal, nagyon szép képekkel.
Nagyon tetszett !
Szeretettel: Zsu
Köszönöm, kedves Zsu! 🙂
"Sonettare necesse est!"
Szeretettel: dodesz