Mámoros fénynyaláb becézgeti
a szirtek mögött megbújt rétek
vadvirágait,
szél-hírmondó hangján megszólaló
fátyolos fuvallat kergeti
az éj álmait.
Boldogság ketrecének ajtaja
nyílik gyönyörök kertjére
gondtalanul,
hamis mosolyát feledteti
a törekvés ízében nőtt szó,
hangtalanul.
Úgy itasd a szomjúságot,
hogy ajkán érett csók
édesítse a pillanatot.
Formáljon szívet a sóhaj,
hogy öledben érezd vele
örökké a mindennapot!
4 hozzászólás
Kedves Fél-X!
A boldogság gyönyörű képeiről olvashattam.
Gratulálok, Judit
Kedves Judit!
Köszönöm szavaidat és hogy itt jártál!
Üdv:Fél-X
Kedves Félx!
A boldogság néha valóban ketrec, ahova persze szívesen lépünk be, hiszen ki ne szeretne boldog lenni. Nagyon szépen írtad le a ketrecen belüli idilt, gratulálok.
Barátsággal: Margó
Kedves Margó!
Nagyon köszönöm értékelésedet!
Sokan, sokszor ezt szeretnénk átélni.
Üdv:Fél-X