Rezeg a falevél,
fújja az őszi szél
a csend dalol.
Madarak éneke
száll tova a messzibe
béke honol.
Fúj az őszi szél
megremeg bennem a vér
lelkemben nyugalom.
Eltűntek a kínok.
Boldog vagyok most már
nem sírok,
mert enyém a hatalom.
Uralkodok magamon.
Nem engedem, hogy
bármi megtörje szívem,
hogy megdöntsék
e végtelen boldogságot,
melyre lelkem
már oly régóta vágyott.
Boldog vagyok, s ezt kikiáltom,
hogy hallja meg
mindenki a világon,
aki él.
Rezeg a falevél,
fújja az őszi szél
csak szívem dobbanása szól.
Csend van körülöttem,
csend, benn a lelkemben,
mindenhol nyugalom
S béke honol.
2 hozzászólás
Nagyon tetszik a versed ,kedves Aniszirk ,gratulálok
Köszönöm szépen!