Boldogság gátja! Pénz a Te neved!
Ámítva szerzel ember-tengereket,
S a pokol zugában érsz majdan véget…
Hozzád tenni kár aranyat, ékszert!
Minek az neked?! Hogy nőjön táborod?
Legyél inkább százszor is, ezerszer átkozott!
A pénz nem boldogít – mondják;
Ám nélküle próbálni? Bolondság!
'Ki láthatta a gazdagság mámorát,
Annak drága ing kell, s aranyból több karát.
Örvényed lehúzza őt sáros pocsolyába,
De nem válik meg tőled. Kér még! Adósságra!
Élet ez? Kérdem én: Kinek kell?
A pénzből sosem elég! – mégsem érdekel,
Mert élni és megélni; más e két fogalom.
Mégis eltévesztik… Miért? Én nem tudom.
7 hozzászólás
Érdekes téma, szép kivitelben…
Gratulálok: Colhicum
Kedves Colhicum!
A téma nem újkeletű. Az inspirációt Ady Endre adta ( Harc a Disznófejű Nagyúrral c. alkotásával). Én csak azt írtam le, amit Ady + a jelen kor kiváltott; ezt gyórtam össze.
Köszönettel: Éjkirály!
Igen ,Érdekes téma és nekem tetszik a költői kivitelezése,szép .tiszta sorok,és nagy igazság van benne.Üdv:Szekelyke.Boldog Új Évet.
Szia!
Köszönöm a bíztató szavakat, de Adyé az érdem, mivel általa születhetett meg ez a mű!
Tisztelettel: Éjkirály
Kedves Éjkirály!
Kiválóan boncolgattad "a pénz nem boldogít" témakört! Szép hitvallás részedről az utolsó versszak. Gratulálok!
Üdv: Kankalin
Kedves Kankalin!
Köszönöm, hogy olvasott, és örülök, ha tetszett, amit látott nálam. 🙂
Remélem, jön máskor is!
Tisztelettel: Éjkirály!
Szia!
Nagyon találó a "boldogság gátja" metafora, szép, letisztult vers, én az ilyeneket szeretem. 🙂
Gratulálok: AV