bolond, ki a földet nézi,
némán… nincstelen.
ahelyett, hogy felhajtaná kis fejét,
mint felhajtja a pálinkát (az elsőt és persze utolsót),
és majd részegen dícséri a haldoklót
(vagy ki már meghalt.. meg sem született.. a szeretet),
és mint kihajtja szirmait egy tulipán,
amiről a hollandok sem tudnak talán igazán,
mert míg mi a szilvától, ők a fűtől kábán
( mint holmi állat)
farkasként kacagják a Holdat,
és nyúlként villamos alá búnak.
bolond, ki a rózsát mellkasára
tűzi.. dísznek, fegyverül a pici szívnek,
rózsafejre húzni a töviskoszorúereket
( megváltani engemet… nem, mind félnek),
ahelyett, hogy ő szúrná vissza a rózsát,
és mint értelmes bolond.. növesztne tüske borostát…
igen.. én is bolond vagyok
4 hozzászólás
Jó lett. Nekem tetszett. Bár néhol nem találtam a rímeket, lehet ez az én hibám… 🙂
nem törekedtem, hogy legyenek benne rímek. szabadvers lenne, vagy mi a fene. nálam csak az esetek 10%ában találsz formáratörekvést, van téma, amihez nem illik a szerkeztetség. szerintem:)
de köszi:)
ezzel teljsesen egyetértek. ez pont így jó. tetszenek a verseid- csak szabadon 🙂
én néha beleteszek a sz.verseimbe alkalmi rímeket, de azok csak úgy jönnek…néha. a ragrímeket próbálom azért kerülni.
Nola
/a farkasos, nyulas rész talált -.-/
Nola, koszi, hogy igy vegig olvastal, es mindenhova szepeket irtal:)