Múló mandula illat körbeleng,
homályba boruló test megremeg,
s látom, csak bíbor bőr selyem kering
száradó vér tavon, mi lágyan ring.
Dallam hasong a füstölő ködben,
karmolósan rajzó rút örömben,
Fülledt fortély lassan körbe fonja,
mámor ízű parfüm cseppjét ontja.
Átkozott azúr omlik le róla,
foszló ajka mintha most is szólna,
s mondaná magasztos, fojtó lázzal:
Hazug szavak öltek arany mázzal.
Mesélték, hol élet víz csörgedez,
változó vázú alkotó révedez,
Ott meglelem vágyak vézna magját,
rezzenő gyöngyök koppanó hangját.
4 hozzászólás
Szépek a képeid, jók a rimeid, tetszett.
Üdv: József
kedves Nola!
nekem nagyon tetszik a vers,és szhemi-t ismételve gyönyörű képek vannak benne!nagyon szépek a megszemélyesítéseid!
gratula hozzá!
üdv,költőnő
sziasztok!
mindkettőtöknek köszönöm a véleményezést, bár a képek nekem is tetszenek, de am. formailag…szörnyű, még is így marad.
Nagyon szép gondolataidat hűen tudok versbe formázni.
Gratulálok.