Kötögetem életemet,
sál lesz e vagy nagykabát?
hol magába morgott,
hol fék nélkül artikulált.
Kocog a tű a kezembe,
fogy a gombolyag nő a sál!
Nyakam köré tekerjem?
Vagy legyen inkább kardigán?
Vegyem kicsit keskenyebbre?
Vagy szaporítsam tovább?
Kocog a tű, kötögetem,
talán mégis inkább nagykabát!
Egy sima, egy fordított,
csend csillan a fonalon át,
egy villanás, összerezzenek
a váratlan ismét belekiabált.
Istenem!
A sima hova lett ?
Most együtt a két fordított,
S az elveszett,
mint könny lepergett,
A gombolyag is elfogyott.
Maradt az utolsó sor
egy sima s a két fordított,
torkom a hosszúság szorítja,
és végül én is ordítok.
3 hozzászólás
Nagyon érdekes vers! Bizony sokszor elvész a sima…
"Istenem!
A sima hova lett ?
Most együtt a két fordított,
S az elveszett,
mint könny lepergett,
A gombolyag is elfogyott."
Ez a versszak nagyon jó!:) Gratulálok! Boldog Új évet kívánok!:)
Köszönöm szépen kedves sleepwell!
Nagyon jólesett, és örülök a véleményednek:))
barátsággal: marica
Elsőre fájdalmas, de végül én úgy értettem, hogy új mintázat kezdődött. Mintha álmodtad volna ezt a verset.