Képzeletem az ostoba,
néha versenyre kel vele.
Érzem az ereje
kifogyhatatlan.
Mikor a paplan
fölém kerül,
kobakomon belül
Ő szárnyra kél,
nekem mesél,
fantáziál.
Ilyenkor bennem áll a bál.
…és Ő álmomban sem pihen.
Jön velem tűzön – vízen.
Ha magamra hagy egy pillanatra,
próbálok emlékezni az elmúlt napra,
hogy mi történt, s mi nem.
Elönt a félelem,
mert néha nem tudom, mi az igaz élet
és mi az, mit annak csak vélek?
17 hozzászólás
Gyömbér kedves!
Azt hiszem többen vagyunk hasonló borotvaélen,
Csak megírni nem tudjuk ily kifejezően, szépen…
Kedves Dóra!
Köszönöm versbe szedett hsz-ed! 🙂
Üdvözlettel: Gyömbér
Szia Gyömbér! Az elalvás előtti utolsó (vagy épp az ébredés utáni első) pillanat jutott eszembe a versedről, amikor álom és valóság úgy összekeveredik, hogy nehéz szétválasztani. Persze a versed ettől mélyebb gondolatokban szánt (az emberi lét a tét), de ez a vers is azért jó, mert gondolkodtat, és többféleképp értelmezhető. Örülök, hogy olvastam 🙂
Hanga
Kedves Hanga!
Jó látni Téged! 🙂
Amíg még csak a nap elején és végén keveredik a kettő, addig semmi gond. De ha közben…
Köszönöm, hogy erre jártál!
Gyömbér
Kedves Gyömbér!
Érdekesek az álmok, s az emberi képzelet. A kellemetlen álomból jó fölébredni, de az érdekes, a szép álmokat az ember ébredés után is szívesen álmodná tovább. Szabatos mondatokban, szép formába öntve tálaltad a versed. Élvezettel olvastam.
Szeretettel: Kata
Kedves Kata!
Köszönöm szépen a hozzászólásod!
Örülök, ha tetszett! 🙂
Gyömbér
Nagyon szép elmélkedés, talán mindannyiunkkal előfordul, de Te ez bájosan versbe szedted.
Egy apró megjegyzésem lenne, az utolsó sorban, talán jobban hangzana a: mit csak annak vélek? – variáció. Csak egy vélemény, nem biztos, hogy igazam van…
Amúgy, úgy formailag, mint tartalmilag nagyon tetszett.
Szeretettel
Ida
Kedves Ida!
Köszönöm a hozzászólásod, és a vers végi ötleted különösképpen. Leet, hogy úgy jobb, ahogy Te mondtad. Most mondogatom magamban…egyelőre nem tudom eldönteni.
Üdv: Gyömbér
Az életet többnyire idebent éljük,
és oly fura erre ráeszmélni!
Nagyszerű ez a vers!
Gratula
András
Szia!
Köszönöm a hozzászólásod! Igen, szerintem is úgy van, hogy az ember az igazán lényeges dolgokat belül éli meg. Van úgy, hogy függetlenül a világ történéseitől.
Üdv: Gy.
Kedves Gyömbér!
mintha hintáztam volna a gyerekkor( derű) és a felnőttkor ( bölcselkedés, filozofálgatás, elemzés) között…vagy inkább remekül ötvözted a kettőt és végig fenntartottad a figyelmet.
gratula: Cal
Kedves Cal!
Köszönöm eredeti hozzászólásod! 🙂
Üdv: Gy.
Szia Gyömbér 🙂
Kedves, sosem tudhatjuk, néha én is megkeveredem, mi az igaz és mi a hamis.
Versed jól érzékelteti ezt.
Nagyon tetszett !
Szeretettel olvastalak: Zsu
Kedves Susanne!
Egyszer volt egy beszélgetésem valakivel az objektív és szubjektív valóságról. Aztán nem jutottunk semmire. Akkor írtam ezt a verset.
Köszönöm, hogy olvastad.
Üdv: Gy.
Kedves Gyömbér!
Volt valamikor egy hasonló elmélkesésem.Csak kidobtam. Nem tetszett.Ez viszont igen.
Ági
Köszönöm a véleményed Ági!
Kár volt kidobnod,,,
Most épp azt gondolom, hogy jobb "az az élet, amit csak annak vélek", de persze ez ugyebár változik.
Vagyis jobb azt hinni, hogy változik.
Üdv: Gyombér
régebben írtad
én meg most olvasom, olvashatom!
Túlparti