Hiába vagy boszi, s járműved seprűnyél,
A sárkány mely eddig aludt, most észre tér,
Pedig ő csak házisárkány és egyfejű,
A családját védelmezi, s tüzet lő!
Elégeti a járműved kénköves tüzével,
Hiába vagy sokra a rafinált eszeddel,
Különben a szeretőd is már megunt,
Mert tapadsz rá rendesen és esztelen!
Nem szereti az olyan nőt ki, kifelé
Hazudik és kétszínű, olyan, mint te,
Rájött már az igazságra kedvesem,
Hogy pótszerként van ő neked kedvesem!
Játszod a mártírt, kit a férje izgat
Ki műtét után most lábadozik!
Neki kéne sajnálni és vigasztalni,
Téged ki fiatalabb húsra vágysz!
Jó kis kutyát szeretnél szöszke,
Kit kényed, kedved szerint kezelsz,
Szép ígéretekkel gúzsba kötsz,
Szemére szemellenzőt teszel!
Pótszerként kell csak ő neked,
Férjed szerelmét sem igényled,
Gyerekeid is helyeselnek, neked,
Csak nekik meglegyen mindenük!
Szeretőd is csak ágyadba kell,
Mert ő anyagilag nincstelen,
Végre ő is rájött nem vagy más,
Mint a nyakán egy nagy kolonc!
1 hozzászólás
ezt inkább levélben fogalmaztad volna meg… versnek rossz.