Az ínyencségre vágyók ismertek egy konyhát,
Ahol csupa nemes nép kényeztette gyomrát.
A házigazda neve Homárölő Hektor,
Kiből sosem válhat már koránkelő rektor,
Mégis tudta a pék és a pityókás takács,
Hogy messze földön ő a legkiválóbb szakács!
Bár szegény azt hitte, a fán terem a vektor,
Sosem pislákolt agyában éles reflektor,
A reformkonyha terén verhetetlen művész,
Akit nem állíthat meg se tenger, se tűzvész!
Az étterme előtt megálltak a hintók,
S eksztázisba jöttek az ízlelőbimbók.
Mikor éhínség sújtotta e nagyétkű falut,
Ő föltalálta mindjárt a teknősbékaragut,
S mikor kártevők estek a zsenge sóskának,
Meghonosította a filézett póklábat.
Senkinek se kellett a friss csirkezúza,
Hisz kapható volt nála polip s medúza.
Kinek már könyökén jött ki a töltött káposzta,
Megkóstolhatta, milyen a ráktojásrántotta,
Vagy az asztalon hagyott néhány kemény dínárt,
S fölszolgálták neki a legfinomabb hínárt.
Hektor Úr mottója: "soha ne légy hanyag,
A jó étel titka a jó alapanyag!
Egy kis körültekintéssel oly sokat spórolunk,
Hát aprítsuk a levesbe imádott sógorunk!
Csavard le sebtiben egy veszett bika szarvát,
Majd keverd vele össze a kiskutya farkát!
Áruld el nekem, Tudálékos Tádé,
Megfelelő mártás a csokoládé?
Legyél mindig résen, Ellenkező Ernő,
Minden zugban akad gazdátlan esernyő,
Tedd csak azt is bele, hisz elég nagy a lábos,
Legalább nem lesz köztünk senki vashiányos!
Ne sunnyogjál annyit, Gyalázatos Gyurka,
Krumplipüré helyett isteni a gyurma!
Miért vágsz ilyen undok, fancsali képet,
Szórjak bele inkább patkányürüléket?
Ha nem vagy képes megszállott ínyenccé válni,
Én végzetesen tudlak hipnotizálni:
Egyáltalán nem fontos finomat enned,
Elégséges csupán tudatában lenned!
Pont jókor jössz, Kacsacsőrű Kázmér,
Terítsd meg az asztalt, itt a tányér!
E fenséges lakomához hadd kívánjak,
Minden vendégemnek mennyei étvágyat!
Ám a kulináris álom ekkor tört ketté,
Mert Homárölő Hektor átváltozott Shrekké!
Nem szupersztár többé, csak egy ronda ogre,
Önmagához így szólt: "szerencsétlen, kopj le!"
A torkára akadt egy makacs pióca,
S e nehéz percekben elhagyta Fióna.
Hűséges szerelme egy szamárral bulizott,
Hektor barátunk pedig akkorát pukizott,
Hogy megmenekült végre mindnyájatok gyomra,
Rögvest felrobbant a hírhedt boszorkánykonyha!
6 hozzászólás
Végigmosolyogtam az egészet! Nagyon tetszett! :))
Üdv.:
Daniella
Kedves Tamás!
Örülök, hogy végre ilyen jó humort tálalsz nekünk.
Épp' most azon tanakodtam, mi legyen vacsorára, s lám boszorkánykonyhádon megtaláltam kétféle étket is: még úgysem kóstoltam a teknősbékaragut, sem a filézett póklábat, valamelyiket én is föltálalom ma vacsorára!
Nevetve olvastam végig a versed, jó humorral áldott meg az Ég!
Szretettel üdvözöllek: Kata
Nagyon játékos kedved van és ez jól át is jött
nekem!!
gr:ruca
Kedves Daniella!
Ha mosolyogtál rajta, akkor minden célomat elértem a verssel.
Köszönöm.
Üdv.:Tamás
Kedves Kata!
A versnél is nagyobb poén lenne, ha én adnék neked tanácsot a főzésben, annyira nem vagyok jártas a konyhaművészetben.
Az említett két ételt viszont én is szívesen elkészíteném, persze csak akkor, ha nem nekem kell utána megennem!
Elég ritka a mai világban az ízléses, nem sértő humor, pláne az irodalomban, ezért is öröm nekem, hogy humorosnak véled ezt a művemet.
Köszönöm szépen.
Üdv.:Tamás
Kedves ruca!
Igen, én is szeretek ökörködni.
Az olvasó "szerencsétlenségére" néha versbe is szedem ezeket a sületlenségeket.
Köszönöm szépen a véleményed és az értékelést.
Üdv.:Tamás