Búcsú….
Mikor az éj levetni készül csillogó palástját,
Mikor a hajnal bíbort fest az égre.
Amikor álommanó is aludni tér
Ébenfekete lován útra kél.
Patkója nyomán szikrák gyúlnak,
Fénylik a messzi távolban
Mutatja hazafelé az utat
Hogy könnyebben tudd követni azt.
Hallgasd a szíved dobbanását
Figyeld a szellő suttogását
Nézz olykor az égre fel,
S találd meg kit oly régóta keresel.
S te hajnalban látod meg azt a tündöklő csillagot.
Kinek fénye csak neked ragyog,
Akkor együtt haladtok tovább
Álommanó ébenfekete lován.
3 hozzászólás
Érzékletes képekkel ábrázolod az éjszaka végét, bár azt nem egészen értem, hogyha álommanó aludni tér reggel, akkor alvás közben lovagol? Összességében szép vers, tetszik.
Szép ez aversed, de nem értem a címét, mikor együtt haladtok tovább, azzal akit oly régóta keresel? Hogy is van ez? Vagy minden átmegy egy másik dimenzióba, mint álommnó aki álmában lovagol?
Keddves Rozália. és Dóra 🙂
Álommanó hajnalban nem gyalog megy haza 😀
Lovának szikrái mutatják az utat neked, hol találod meg a csillagodat, és vezet a sötétben, Neked csak követrned kell.
szeretettel ölellek benneteket:)
Anikó