Leárazva a nap

Elszaladt a nyár, karöltve az ősszel.
Hideg szél sodorja arcomba tépett tincseim.
Itt állok, karnyújtásra tőled,
S köztünk az űr lassan megtelik
A ki nem mondott szavakkal,
Hogy bizalmat már hitelbe nem adhatsz.
Tétován, még isteni csodára várva
Tördelem átfagyott ujjam perceit.
Leárazva a nap, szívedre írva zárva,
Olcsón kelnek el a bocsánat percei,
Értéktelen minden bánó mondatom,
A tied után saját lelkem is eladom,
Ha így folytatom.
Igaz, tiszta szívem volt minden kincsem,
Minden elkönyvelt vagyonom.
S, ha fellebbezésnek helye nincsen,
Szerelmed után, az életem is elbukom.