Búcsú az ősztől

Ne sírj ősz, ne hullajtsd könnyedet,
nemrég még kacagtál a nyár baján
s most te búcsúzol.
A közelgő tél fagyos leheletét,
már arcomon érzem, mégis
mintha még fognád a kezemet,
mint ősz apó vezetnél és fáradt
tekinteted csillogó könnyein
mintha a jövő derengne.
….és arcomra csorog,
bár hidegen simogat, mégis,
jó érezni, hogy még itt vagy.
Vörös lombsubád éke a tájnak,
néha szellőkarodba kapod,
forgatod körbe- körbe,
mintha épp levetni készülnél,
talán fogasra akasztanád,
mert a vállán már apró fehér pelyhek ragyognak.
Ne sírj ősz, ne hullajtsd könnyedet,
vidáman nyújts kezet, integess,
hisz most vonatra szállsz,
az idő vasparipája már száguld veled,
huncutul kacsintasz és én tudom,
jövőre majd visszatérsz.