Ha majd nem marad más utánam
A gondolat tovaszáll,
Nézz az égre
Figyeld a nap járását,
Vagy épp a sugarát?
Onnan,
Onnan fentről
Olykor majd
Lehajolok hozzád.
Mikor szám érinti szád,
A föld is megremeg
A folyók s a tengerek,
A felhők ölelkeznek
S talán valahol
Az eső is csendesen elered.
Mi ketten
Te és én,
Könnyek között,
Remegő pillantásokkal
Tudjuk, érezzük
Örökre elválunk.
Nem kell, hogy sírj,
Nem kellenek könnyek
Ha szívedben megőrzöl
Odabent láss engem szépnek.
Nem kell az álca,
Nem kellenek hamis szavak,
Te is tudod,
Én is tudom,
S ez köztünk
Örökre megmarad.
3 hozzászólás
Szia!
Valami csodaszép ez a vers. Olyan szeretetteljesen szomorú.
Szeretettel olvastalak:dreamer
Köszönöm a kommentet.
Üdv.
Megírni nem lehetett könnyű egy ilyen verset, azonban olvasni jó volt.