Van egy város, ahol
Szívem sanzont dalol,
ha a dombokról látképét nézem.
Ez a város, ahol
muzsika hangja szól,
s nemcsak borpincék víg negyedében…
Klezmer búja sikong,
basszgitár húrja zsong,
és a jazzbanda pozánja harsog,
opera ringat el,
musicalre felel,
tűzoltó zenekar dobbant marsot…
Dombjain vár vigyáz,
benne száz ódon ház,
kőcsipke koszorúzza a bástyát,
S akik fent laknak ott,
kecses ékszerdobozt,
a mesés Duna túlpartját látják…
Árpád népe ehelyt
országházat emelt,
díszes köve méltóságot őriz.
Dúlta barbár számos,
mégis áll e város,
újraéled, mint hamvából főnix…
Ebben a városban
régi kilátó van,
lebegő libegő visz a hegyre,
ízes házi koszt vár
kockás abroszoknál,
hogy a vendég csak habzsolna egyre…
Fények andalognak
alvó hársak alatt,
míg vöröslő Nap nyugszik hegy ormán,
csupa szobor és fríz,
faragott fali dísz,
hidat őriz fogatlan oroszlán…
Ez a város, amely
pazar emlékekkel
őrzi, mégis vitatja a múltját.
Nemzedékek s népek
benne jól megférnek,
viszik évszázadok nehéz súlyát…
Ezer éves romok
között ballaghatok,
szigetén virul százezer rózsa…
Ahol nagy alkotók
szabad szelleme szólt,
ez a művészetek pártolója…
Réz és ólomüveg,
cizellált veretek,
barokk paloták rejtik titkaik.
Meghitt útszegletek,
vas kandeláberek,
márványlépcsők sora álomba hív…
Ez egy különös hely,
hőforrás buzog fel,
beteg testeknek jobbulást hozhat.
Finom párába bújt
pazar fürdőket nyújt,
s éjében orfeum szórakoztat…
Csuda parkokat látsz,
nyitott szemmel, ha jársz,
állatkertet, feneketlen tavat,
torzpofás vízköpő,
szökőkút, víznyelő
lépten-nyomon az utadba akad…
És az emberek itt
józan elvek szerint
élnek, ám azért álmodni készek,
szíves vendéglátók,
színes társalkodók,
honuk nem vár, csupán meleg fészek…
Talán most már tudod,
mért e város jutott
szívem csücskének első helyére…
Gyere el! Rabul ejt,
de a lánc gyöngyöt rejt…
Hagyd itt szíved szívünkért cserébe!
15 hozzászólás
Hát azt hiszem, hogy ilyen invitálást kár lenne kihagyni bárkinek is!:)
Gratula!
Barátsággal:Zsolt
Kedves Zsolt,
én is úgy gondoltam…
Lehet, sokan azt hiszik, hogy kissé szebbnek festi a várost, mint amilyen, – de ha felemeljük tekintetünket a földről, ahol a kutyakakit nem takarítják fel a gazdik, akkor fantasztikus dolgokat láthatunk!
Amit leírtam a versben, az valóban létezik… csak meg kell látni…!
Szia Irén!
Budapest, Budapest de csodás… Ez jutott eszembe versedről, és szinte láttam magam előtt.
Sok mindent szerencsém volt látni belőle, nevezetességeit, de sajnos sok mindent még nem.
Szeretem Pestet is és Budát is. A versedet akár, mint egy idegenvezető, szedted sorokba.Gratulálok!
Szeretettel:Marietta
Kedves Marietta!
Budapest gyönyörű, ezt vallom hittel, még a szemét, és egyebek ellenére is. Évtizedek alatt, munkámból fakadóan is megismertem töviről hegyire, és mégis elmondható, hogy számos dolgot nem ismerek. Persze főleg az utóbbi tíz évben készült csodákat.
Csak oroszlánból, majomból annyi dísze van, hogy az hihetetlen…!
Jártam fővárosokban, – nem vagyunk lemaradva szépség terén. Csak a kulturált viselkedésen kéne javítani…
Köszönöm, hogy itt jártál.
Kedves Irén!
Aszép versedet sajnos nem tudom átérezni, mert engemet egésszen más emlékek kötnek Budapesthez. Igazán mondva nem is ismerem jól, és nem illik az embernek, egy futó ismerettsgböl valakiröl, valamiröl véleményt mondani. Csak annyit, Európa majdnam minden országát bejártam, de annyir sehol sem féltem annyira autót hajtani, mint Budapesten. Annyi kis "Schumacher" az egész világon nincs mint ott.
Ennek azonban a versedre semmi negativ kihatása nincs, a megírása, amit, és ahogy írtad inkább arra invitál, talán egyszer egy budapestet ísmerő embertöl, ezt mindet megmutatni.
üdv Tóni
Hát, kedves Tóni,
remélem, hogy ezek után tényleg kedvet kaptál hozzá, és egyszer körülnézel. Ha így van, én teljesítettem a feladatot, a cél ugyanis az volt, hogy kedvet csináljunk Budapesthez…
Köszönöm, hogy olvastad!
Jó volt Veled kirándulni!
Tetszik a versed hangulata!
Gratulálok, Judit
Köszönöm szépen, kedves Judit!
Szia Irén!
Tőlem meg is kapod maximálisan. 
Bevallom, már az első szakasztól "kifeküdtem", annyira zenél. Minden zenekart, dallamot és hangot tisztán hallok.
A képek masírozása, az ódon és az új, felidéz bennem mindent, amit én is láttam, de soha nem fogalmaztam meg. Aki még nem kapott kedvet jobban megismerni a fővárost, annak most szottyan, mert az érdeklődést igencsak felkeltetted a gondolatmenettel. A történelmi múlt és a megmaradt jelen gyönyörű vetítéssel, beleszőve tanulságokat. A zárás kellőképpen keretezi a mondanivalót. Engem rabul ejtett a vers, ez lenne a következő, amit bevinnék az iskolába, ha nem baj.
Tartalmilag gazdag, formájával elismerést kíván.
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Te szerintem még a kémény füstjében is meghallod a dallamot, mert a füled erre van teremtve, nem véletlen, hogy a verseidnek is alapja a zeneiség…:)))
De valóban, bevallom, hogy már megíráskor úgy készült, hogy énekeltem a sorokat… soha verssel még így nem jártam. A fejemben kész dallam zsong, annál is inkább, mert a felét le kellett hagyni, a megadott karakterszám miatt. Ez a teljes verzió. És nekem valóban énekeltette magát. Kár, hogy nincs olyan ismerősöm, aki zenét szerez, bár, mondom, a dallam már megvan…:)))
Köszönöm kedves szavaidat, pontokat és értékelést!
Szeretettel Irén
Kedevs Irén!
Alapos, komoly, igényes, mégis izgalmas, szórakoztató, és nagyon egyéni a műved.
Amiről írsz, azt a magyarok többsége és sok külföldi is ismeri, de annyira érdekfeszítően és különlegesen fogalmazol, hogy azoknak is meghozod a kedvét Budapest újra felfedezéséhez, akik eddig inkább a város kellemetlen oldalát ismerték, és hajlamosak voltak elmenni a szépségei mellett.
Amióta én falusi környezetben lakom, igazi felszabadulásnak érzem, ha Budapesten, vagy más nagy városok utcáin sétálhatok, persze egész más kirándulni valahol, mint ott is élni.
Tetszett a versed, tényleg nagyon jó.
Üdv.:Tamás
Kedves Tamás,
tényleg egész más élni valahol, vagy elturistáskodni. Ha a földre nézek, a fővárosban is meglátom sajnos azt, aminek nem ott a helye. De ez nem a város hibája, hanem az embereké, akik másnap berondítják a frissen festett falat, nem takarítanak az állatok után, és a többi.Életem első külföldi útján, Belgiumban a legnagyobb hatást az tette rám tizenegy évesen, hogy a nők a házuk előtt minden nap felSIKÁLTÁK az utcakövet…
Jártam gyönyörűnek mondott városokban, és nincs okunk szégyenkezni. Szerintem valóban gyönyörű, ha nyitott szemmel nézzük. Csak még tanulnunk kell, ami nem megy gyorsan.
Nagyon örülök, ha egy kívánatos hely lesz sokak számára, én elmondtam ebben a versben, amit gondolok. Más kérdés, hányan és kik olvassák majd…
Köszönöm, hogy Te időt szakítottál rá!
Kedves Irén!
Én itt élek, és bár átérzem a versed mondandóját, és jó része igaz is, mégsem tudok azonosulni vele, mert az emberek itt nem élnek józan elvek szerint, nagyon kevesek készek csak álmodni, és amit te leírsz valóban zenél és megszólít, de minden ami jó benne talán inkább egy békebeli Budapest, vagy tényleg egy turista szemszöge. Még egy dolog: A Lánchídi oroszlánoknak marha nagy fogai vannak, csak nyelvük nincsen. A második versszak közepéig nagyon jó, önmagában is megállna annyi, Árpád népétől kezdve a jól megférő népeken és nemzeteken át, amik nincsenek, bennem csak fogy a "Budapest de csodás" érzés, eltekintve attól, hogy gyönyörűen írsz le mindent ami kő, vas, épített remek, vagy élő, de nem ember.(A mondandómban nem volt semmi politikai, etnikai, vagy antihungarista töltet, ha valaki így érti, az félreérti) Egyébként bőven ötös,már csak az első másfél versszak miatt is.
Kedves szálka!
Nagyon örülök véleményednek. Az emberek témakörét nem vittem túlzásba, a válaszaimban utalok is rá, hogy van mit fejlődni… mégis, azt kell mondanom érveidre, igazak is meg nem is… attól függ, hogyan nézzük. Józan elvek alatt itt azt értem, a realitások határozzák meg a napjaikat. Hogy mégis álmodni készek, azt számtalanszor bizonyítja az élet, legfeljebb nem beszélünk róla. Csak egyet mondok: rendszerint szóba elegyedek várakozás közben másokkal, és hidd el, rengeteg terv, vágy, álom kerül elő már az első fél órában vadidegenektől…
B…s, tényleg, az oroszlánok nyelve hiányzik…Kösz, hogy szóltál…!:)))
Köszönöm, hogy olvastad, gyere máskor is!
Szerintem a realitások kényszere és az elveink inkább ellentétesek, minthogy egy síkon mozognának, egyeknek meg semmiképpen nem mondhatóak. A vannak álmaim, és álmodni kész vagyok nekem megint nem ugyanaz, mert míg az elsőből (ráadásul ha kiegészíted a vágy szóval) a beteljesületlenség árad, addig az álmodni kész ember valahogy nekem olyan potenciálisan beteljesülő/és nem az újgazdag tarkopasz 7-es BMW-s csávóra meg a macájára gondoltam. Persze igazad van, hogy igazam is van meg nem is, és nagyon örülök neki, hogy te másként látod, mert ez azt jelenti, hogy jobb a helyzet, mint gondoltam. Vagy azt, hogy te nem tudod, hogy rosszabb. Mindenesetre megnyugtató ez az egyensúly. Nekem is van Budapest című versem, holnap felteszem, ha érdekel majd nézz rá. És jövök még!