Kilométer, kilométer után,
Csak lépkedünk bután.
Ha kérdik hova megyünk, merre tartunk?
Mi már jártunk ott, ahol járhattunk.
Végtelen kaland vár minket,
Csak megyünk tovább vakon.
Nem gondolunk a jövőre,
És a végén meghajolunk egy színpadon.
Az élet egy játszótér,
Ha véget ér csak bezár.
Odaát a csillag sem ragyog,
Mi meg csak porfelhők vagyunk.
Mi olyan úton megyünk,
Hol el nem fárad a lábunk.
Lehet, hogy cél nélkül,
De ez csak a mi balgaságunk.
Kilométer, kilométer után,
Átlépünk a menny kapuján.
És ha kérdi Isten mit keresünk itt?
Hát eltévedtünk a GPS szerint!
1 hozzászólás
Kedves vers, lendületes, fiatalos. Gratulálok. Éva