Közel vagy Te hozzám,
tőlem mégis távol,
öregvő szívemben
minden szavad táncol.
Nem tudtál Te látni
lecsukott szemekkel,
nem tudtál szeretni,
néma szerelemmel.
Nem tudtad kivárni,
ékes kalitkádban,
hogy a szívünk együtt
dobolhasson bátran…
Leveszem lakatját
szíved börtönének,
Buksifejem nékem,
én elengednélek.
Csak érted kél holnap,
a derengő hajnal,
szálljál el szabadon,
vidám fecske rajjal!
Szálljál el szabadon,
boldogságod leljed
és ne könnyez értem,
mert nem érdemellek…
8 hozzászólás
Nagyon szép, szívből jövő, népiesen érzelmes vers. El lehetne énekelni, akár egy magyar nótát.
Gratulálok! Alberth
Kedves Tibor!
Tele van szeretettel az írásod, és tényleg egy igazi, népies vers! 🙂
Szeretettel: barackvirág
Köszönöm szépen az értékelést és a baráti szavakat kedves Alberth.
Te is nagyon hasonló stílusban írsz, amit én úgy szeretek.
Üdvözlettel: Tibor 🙂
Kedves Barackvirág!
Köszönöm szépen, hogy olvastál és értékeltél. Örülök, ha tetszett! 🙂
Szeretettel: Tibor
Kedves Tibi!
Nem ragozom! Saját szavaiddal egyszerűen ennyit mondok. " öregvő szívemben minden szavad táncol" 🙂
Szeretettel gratulálok: pipacs
Szia Tibi !
Ha nem lenne odaírva írója Murák Tibor, azt gondolom kitalálnám .Ízes sorok,egyéni stílusban .
Remek!
Szeretettel:Marietta
Kedves Pipacs, köszönöm szépen, hogy ismét olvastál.
Szeretettel: Tibor 🙂
Kedves Marietta!
Örülök, hogy ez a véleményed…
Szeretettel: Tibor 🙂