Bűntény

Csillog már a jégvirág az ablakon,
a tél már betoppant a kapudon,
nem fog kopogni ne is várd,
csak hozzá a szörnyű hírt a halált!
Fehér hű fedi bűnös földet,
nem látni már sehol zöldet,
lepel takarja a bűntett helyszínét,
már nem találjuk ott a tett emberét,
lábnyomai friss vértől piszkosak,
próbál nem tűnni gyilkosnak,
de lehull a lepel, s beköszönt a tavasz,
és már mindenki elfelejtette, ki húzta meg a ravaszt!