Weihnacht
Es steigen vieltausend Sterne
Aus weltenweiter Ferne
Herunter in dieser Nacht,
Sie leuchten durch Dämmer und Dunkel
Aus Kinderaugengefunkel
In unverstandener Pracht.
Es tauschen vieltausend Bäume
Des Waldes hohe Räume
Für nied’res Menschendach,
Sie stehen in Duft und Flimmer
Und löschen nach kurzem Schimmer
Und welken allgemach.
Es glauben vieltausend Herzen
Bei Gaben und bei Kerzen
An Frieden und an Glück
Und kehren nach kurzen Stunden
Mit brennenden alten Wunden
In Kampf und Leid zurück.
Carl Weitbrecht
(1847-1904)
Karácsony
Ezernyi csillag fénye árad,
S ég ontja földi tájra
E sejtelmes éjszakán,
Ragyog át homályon, sötéten,
Parázs gyermek szemében,
S öröm ül ki arcán.
Szerepet cserél ezernyi fa,
S fenyők szép zöld pompája
Mint szobáknak dísze él,
Ahol illatárban állnak,
S végén rövid csillogásnak
Lehull a tűlevél.
Sok ezer szív áll itt reményben,
S ajándék gyertyafényben,
Béke van és boldogság.
S visszatér kis idő múlva
Régi seb fájdalma újra,
S az érdes valóság.
Szalki Bernáth Attila
2 hozzászólás
Tetszik a vers (forma és tartalom is), bár mint fordítást nem vállalom ellenőrizni…
Üdv.: Á.E.
Köszönöm figyelmed, véleményed.
Ellenőrizd csak nyugodtan a fordtást. A költő
keményebben fogalmaz az utolsó három sorban,
ezt kicsit tompítottam.
Üdvözöl SzBA