Vergänglichkeit
Vergänglich ist das festeste im Leben –
Was trauerst Du, dass Liebe auch vergeht?
Lass sie dahin in's Reich der Zeiten schweben,
Leicht, wie des Lenzes Blüthenhauch verweht.
Doch halte fest ihr Schattenbild im Herzen,
Und segne dennoch freudig Dein Geschick,
Schliesst auch sich eine Reihe bittrer Schmerzen
An Deines Glückes kurzen Augenblick.
Du hast gelebt , denn Liebe nur ist Leben!
Sie nur allein webt um den dunklen Traum,
Dem wir den Nahmen unsers Daseyns geben,
Der höchsten Wonne glanzerfüllten Saum.
So zürne nicht des Schicksals finstern Mächten,
Wenn sie des Lebens Sonne Dir entziehn.
Nicht ewig lässt sie sich in unsre Bahn verflechten,
Ach, sei zufrieden, dass sie einst Dir schien.
Charlotte von Ahlefeld
Geboren 1777
Gestorben 1849
B)
Mulandóság
Hogy elhunysz – legbiztosabb az éltedben!
Belásd, szerelem sem örökké él.
Idő birodalmában hadd lebegjen,
Mit illatként elfúj tavaszi szél.
Magát tartja szívedben emlékképpel,
Köszönd, mit örömnek ád a világ,
Ha zárult is nagy keserűséggel,
Az arcodon villant a boldogság.
Te éltél, s tudod, csak szerelem éltet!
Csak ő szövi körénk mesés álmunk,
Talán nevezhetjük így is a létet:
Öröm szentélye – mire hőn vágyunk.
Ne ródd fel sorsnak, a sötét erőnek,
Hogy életed napját megvonja most,
Hisz ők se szőhetik pályánk öröknek,
Örülj, ha sors egyszer rád ragyogott.
Szalki Bernáth Attila
A)
Mulandóság
Hogy elmúlsz – legbiztosabb az éltedben!
Miért bánt, hogy szerelem is elmúl?
Idő birodalmában hadd lebegjen,
Mit tavaszi szél illatként elfúj.
Emléke tartja magát szívedben,
Köszönd meg, mit sorsod örömnek ád,
Ha zárul is nagy keserűséggel,
Te arcodon boldogság villan át.
Éltél, s tudd, csak szerelem az élet!
Csak ő szövi körénk mesés álmunk,
Talán adjunk ily nevet létezésnek:
Öröm szegélye – mire hőn vágyunk.
Ne ródd azt fel sors sötét erőinek,
Ha ők megvonják életed Napját,
Nem szőhetik ők se pályánk öröknek,
Örülj, ha sors egyszer ragyogott rád.
Szalki Bernáth Attila