Blätterfall
Der Herbstwald raschelt um mich her.
Ein unabsehbar Blättermeer
Entperlt dem Netz der Zweige.
Du aber, dessen schweres Herz
Mitklagen will den großen Schmerz:
Sei stark, sei stark und schweige!
Du lerne lächeln, wenn das Laub
Dem leichteren Wind ein leichter Raub
Hinabschwankt und verschwindet.
Du weißt, dass just Vergänglichkeit
Das Schwert, womit der Geist der Zeit
Sich selber überwindet.
Christian Morgenstern
(1871-1914)
Levelek hullása
Körültem zúg az őszi szél.
Letépi levél tengerét,
Mi ágról hull a földre,
Ez elmúlás mélyen érint,
S a szívedben érzel nagy kínt:
Halállal ne szállj pörbe!
Tanulj mosolyogni, ha lomb,
Mit könnyű szellő elrabolt,
Lehullva majd eltűnik.
S te tudd, hogy épp mulandóság
A kard, mivel saját magát
Időszellem legyűri.
Szalki Bernáth Attila
2 hozzászólás
Azért idehoztam az én verziómat is, hogy nézegethessük egymást…
LOMBHULLÁS
Az ősz az erdőn rám susog,
Tengernyi gyöngy, levél potyog
A tépett ághálókról rőten.
Te mégis, bár a fájdalom
A szíved gyötri oly nagyon,
Erős legyél, és hallgass bölcsen!
Nevetni tudj, ha könnyű szél
Lombzsákmányával földet ér,
S enyészni hagyja szépen.
Az elmúlás – kard, és vele
Magát az idő szelleme
Legyőzi minden évben.
Talán így jobban hangzik az első 3 sor…
Az őszi erdő rám susog,
Mint gyöngy, tenger levél potyog
Az ágak hálójáról rőten…