Christian Morgenstern: Die Allee
Ich liebe die graden Alleen mit ihrer stolzen Flucht. Ich meine sie münden zu sehen in blauer Himmelsbucht.
Ich bin sie im Flug zu Ende und land’ in der Ewigkeit. Wie eine leise Legende verklingt in mir die Zeit.
Mein Flügel atmet Weiten, die Menschenkraft nicht kennt: Groß aus Unendlichkeiten flammt furchtbar das Firmament.
|
Christian Morgenstern: A fasor
Bírom, ahogy glédában a fák büszkén menekülnek. Érzem, az égbe torkollnak, s tág öblében eltűnnek.
Szállva sikerül haladnom, ott vár az öröklét. Mint halk legendát hallgatom tűnő idő csöndjét.
Távlatot légzik szárnyam, ez embert túlhalad: Végtelenségbe zártan, bőszen ég a boltozat.
(fordította: Tauber Ferenc)
|
4 hozzászólás
“Mint halk legendát hallgatom
tűnő idő csöndjét.”
Szeretettel: Rita 🙂
Köszönöm, Rita!
Lélegzetelállitóan szépséges! 🙂
“Távlatot légzik szárnyam,
ez embert túlhalad:
Végtelenségbe zártan,
bőszen ég a boltozat.”
Köszönöm az élményt.:)
Szeretettel:
Napfény
Köszönöm, Napfény!