I.
a múzeumban a tárgyak
kényelmesen ülnek, állnak
magányukat az ablakon át simogatja
a rózsaszín naplemente diadala
milyen egy kéményből jött romantika
bezárták a fényeket egy dobozba
II.
a tárgyak a tárgyak a tárgyak
állnak
c’est ci n’est pas une ≠
szimultán absztrakt a világ
a bene placito érezd át
III.
egyensúlyozni a naplementét
még egy városnak is nehéz
IV.
viszem a buszt, viszem a villamost
vállamon hordom a gondolatok súlyát
amit talán mások tettek rám
V.
ez nem egy kereszt, ez nem mű-alkotás
papíron függő élet vagy egy emléktárgy
az élet meg a városi naplemente ködös
s állok valahol a múzeum és az én között
c’est ci n’est pas une ≠
2 hozzászólás
Kedves dorothy!
Nem állítom azt, hogy versed könnyű olvasmány, de mindenképp érdemes ízlelgetni a mondanivalóját, és valóban sokszor állunk a múzeum, és az én között!
Üdvözletem!
Kedves eferesz!
Nagyon szépen köszönöm a hozzászólást, örülök, hogy elgondolkodtatott 🙂