Házasságunk éveinek száma tíz,
Kapcsolatunk viszont már csak langyos víz.
Magaddal rég nem törődsz, hajad csupa korpa,
Tévét nézel egész nap, mintha ingyen volna.
Nem főzöl és nem mosol, fut az egész lakás,
Itt már rég nincs napirenden a papás-mamás.
Nem csinálom már ezt tovább, van egy másik lány,
Kedves, csinos, talpraesett, nem ilyen puhány.
Ne nézz így rám, tudtad ezt rég, csak nem mondtuk ki,
Most lelépek, ne tégy semmit, kár kiborulni.
Ennek vége, elmúlt, ennyi, a múltam része vagy,
Nem számít már furmány, ármány, repülő csészealj.
Nézz magadra: el vagy hízva, lóg rajtad a háj,
Felkelni csak akkor kelsz fel, ha nagyon muszáj.
Hangoztattad, szép a hasad, minek ide torna, de
erre ne mondd azt nekem, hogy a gömb is csak egy FORMA..
2 hozzászólás
Lehetett volna a versnek címet adni. Például: Elegem van belőled, vagy: Váljunk el, vagy: Találtam helyetted másikat, vagy: Meguntalak, stb.
Nagyon eredeti a mondanivalód, élvezettel olvastam
Üdvözlettel: Kata
Köszönöm szépen! Nem találtam hirtelen frappáns címet, az az igazság. Gyorsan kellett leadnom a verset, mert szinte az utolsó pillanatban vettem észre a pályázatot…. Az "Elegem van belőled" címként viszont tetszik.. 🙂
m.