Reménykedsz egy szebb jövőben,
De máshogy akarják a szövőben.
Az élet fonala kezd elfogyni,
A lelkek kezdenek elhalni.
Elcseszett világ az ahol élünk,
Gyakran még a jótól is félünk.
Elveszett minden mi jó volt,
És a gonosz eddig csak durmolt.
Jön még a világra a sátán,
És nem lépked majd sántán.
Elpusztítja a szépet,
És nem hagy mást csak egy képet.
Az élet tortáját akik sütik,
Az adalékokat csak bele ütik.
Gyomorforgató nyálas ömledék,
És az ember benne csak a töltelék.
Szenvedés és kín lesz a nappalod,
Nem lesz szebb, csak ha akarod.
De szertefoszlik minden reményed,
És újra kútba ugrik a jó kedélyed.
Jön még a világra a sátán,
És nem lépked majd sántán.
Elpusztítja a szépet,
És nem hagy mást csak egy képet.
Ha delet üt majd az óra,
Egyszerre indulunk a szóra.
Közel van a szikla szírt,
Meghasad ott minden szív.
Így lesz vége mindennek mi volt,
Nem lesz már csak koszos folt.
Növekszik majd minden nap tétlen,
Mi ott maradt egy megsárgult képen.
Jön még a világra a sátán,
És nem lépked majd sántán.
Elpusztítja a szépet,
És nem hagy mást csak egy képet.
2 hozzászólás
Ezt a verset egy rock zenével tudnám társítani! Dübörgő zenéjével elűzné a sátánt!
szeretettel-panka
Nem rossz ötlet 🙂
Majd eladom valamelyik együttesnek 🙂
Köszönöm!