Írnék neked szépet, jót,
Szívből jövőn meghatót,
Tavaszi mezőn kék virágot,
Ahogy a tél tavaszra váltott.
Nincs meg már a hasonlat,
Mi rajzolná az arcodat,
Mert ránk borult az alkonyat
És nem tör rám a gondolat.
Bocsájtsd meg ha tévedek
És benned elrévedek,
Hogy kezembe két kezed
Önfeledten át teszed.
Szép szemednek nyári fénye,
Elmúlásnak furcsa ténye,
Szívemnek az egy reménye
Kísér el az örök fényre.
A másvilágon kimondom,
az sem baj ha elrontom,
Bánatosak szigetén,
annak is a közepén,
Hol a hangom nem hallod,
Nem fáj úgy és nem látod,
Hol szívből jön felelet,
Ott skandálom nevedet.
Írok neked szépet, jót,
Egy életről, meghatót,
Hogy az idő megkergült,
mint egy őrült elrepült,
De megélünk egy életet,
még ha meg is égetett,
Mert ránk borul az alkonyat
És ott tör ránk a gondolat.
(2018.09.21.)