Elmentek ők a jók, a mennybe felmentek,
kik a földön minket oly nagyon szerettek.
Sóvárogva nézünk, a csillagos égre,
óh, mily boldog lehet ott az Isten népe!
Álmunkban átlépünk, miként a tündérek,
emlékeink szépek, míg szívünkben élnek.
Rokonok, barátok mosolya melenget,
a mennyben oly boldog, akit nem felednek!
Ámde régen, mikor napvilágra jöttünk,
ők még mindannyian itt voltak közöttünk.
Szívünkben lapulnak, mint rügyek a télben,
elhullajtott magvak, remény tengerében.
3 hozzászólás
Kedves Albert.
Szeretettel olvastam szep versedet. Ica
Köszönöm, Ica! Ezt a versemet még a halottak napi témakörrel kapcsolatban hoztam. Amikor ilyen verseket írok, komolyan el szoktam gondolkodni. Az élet-halál és a létezés titkainál nem is igen lehet fontosabb az ember számára.
Szeretettel: alberth
Megható versed véletlenül került elém.
Ez a vers is egy remekmű, akár a többi.
Üdvözlettel: Kata