Csak a szeretete hiányzik,
és a kedvessége.
Csak a szívjósága hiányzik,
és örök hűsége.
Csak a megértése hiányzik,
és szelíd mosolya.
Csak az ő öröme hiányzik,
melyet rám áraszta.
Csak szolid derűje hiányzik,
és rám figyelése.
Csak a jó tanácsa hiányzik,
és hő imádsága.
Csak a szelídsége hiányzik,
erkölcsi tartása.
Csak a drága lénye hiányzik,
szíve dobbanása.
Csak az Édesanyám hiányzik,
nekem mindörökre.
5 hozzászólás
Drága Rita
Meghatóan szépséges az emlékversed.
Ez a sok “csak” kicsinyiteni igyekszik az űrt amit édesanyád hagyott maga után közben pedig strófáról stófára növeli és hatalmassá tágitja.
Hiányzik a szeretete,kedvessége, szivjósága és örök hűsége, megértése, derűje, jótanácsai, szelídsége,imái és még a szivdobbanása is.
Pótolhatatlan számodra.
Végtelenül szomorú a záróakkord:
“Csak az Édesanyám hiányzik,/nekem mindörökre.”
Van egy arab közmondás: “A mennyország az anyák lábainál kezdődik.? igy igaz mert ő a család mosolya, szivverése,napfénye, éltetője, vidámsága….a “minden”.Hiszek abban,hogy örül a versednek.és büszke rád odaátról.
Gyönyörű vallomásodhoz szeretettel gratulálok.
Napfény
Drága Napfény!
Köszönöm kedves, értő soraid. Érdekes, hogy vannak olyan időszakok, amikor már úgy érzem, hogy nem a fizikai valósága hiányzik, hiszen hosszú életet kapott és mikor elment, már én magam se kívántam volna neki azt az életet, amiben már csak kiszolgáltatott. Gondolataimban jelen van. Gyakran jutnak eszembe a szavai és tudom, hogy annak örülne, ha boldog lennék. Persze a kor előrehaladtával ez egyre nehezebb, ráadásul a világban zajló események se megnyugtatóak. Ugyanakkor meg kell látnom mindazt, amit kapok még az élettől. A fiam minden héten felhív és ha csak lehet jön, vagy elvisz hozzájuk. Ajándék a három dédunoka is, mégha viszonylag ritkán tudok találkozni velük, akkor is. Egyik ünnepen se vagyok egyedül és még sorolhatnám. Nincs jogom ahhoz, hogy az édesanyám után keseregjek, amikor nekem is van családom. Ráadásul édesanyám is elvesztette a szüleit, aztán a testvéreit, a férjét, két keresztfiát, az egyetlen barátnőjét és szépen, csendben, méltósággal elgyászolta őket. Apu halála után egyedül maradt és nyitva volt az ajtó előttünk bármely órában, percben. Örülnöm kell az élőknek, hiszen ő is nekünk örült és nem a veszteségeivel terhelt bennünket. Még ezt is tőle kell tanulnom. Ezek és az ilyen féle gondolatok, érzések most már csak másokhoz szólnak. A menyem a covid idején elveszítette az édesanyját, akivel nagyon bensőséges, jó kapcsolata volt. Elsiratta, elgyászolta, de örömmel megy segíteni az asszony lányának, aki 2023. októberében ajándékozta meg őket unokával. A szülői házban megvan a szobájuk, miközben minden helyiségben otthon érezhetik magukat. Engem – mint anyósát – is szívesen és kedvesen fogad. Biztos gondol az édesanyjára, talán sír is olykor-olykor, de nem akkor, amikor a gyerekei, rokonai, barátai, munkatársai között van. Évtizedeken keresztül nem lehet vígasztalni senkit. “Mindennek rendelt ideje van”, és nyilván én is annak örülnék, ha a gyerekeim számára szép emlék maradnék, nem pedig feldolgozhatatlan szomorúság. Ezt a verset még a halála évében – 2009-ben írtam – és persze mindvégig igaz marad, hogy hiányozni fog, de ez az én hiányom.
Szeretettel: Rita 🙂
Kedves Rita!
Hihetetlen szeretet és el nem múló
emlékek csodaszépen,fájóan kifejezett
óhajai!
Gratulálok!
Steretettel:sailor
Legyen szép napod!
Kedves Sailor!
Vannak számunkra felejthetetlen emberek. Talán nem alakul ki ez az életre szóló és halála után is tartó rendkívüli kötődés, ha jól sikerült házasságban élem a mindennapjaim. Viszont az nem adatott meg nekem és mivel minden nehézségben az édesanyám állt mellettem, így felejthetetlenné vált számomra.
Köszönettel és szeretettel: Rita 🙂
Kedves Rita!
Nekem nagy szerencsém van. Mindkét szülőm él / 86- 90 évesek/. Anyukámnak sok minden baja van /ami nem is csoda ilyen korban/ és el is hagyja magát. Örömmel várja, hogy babusgassam, kényeztessem… meg ugye az ő házimunkáit is én csinálom, hogy neki csak apróbb dolgok maradjanak. Apukám nem hagyja el magát, tesz- vesz, nagy az élni akarása /nagyon ritkán fogadja el a felajánlott segítségem….
Szóval ennek ellenére maximálisan megértelek és együttérzek veled.
Szépséges versed szeretettel olvastam.
Gratulálok!
Szép napokat, jó egészséget kívánok:
Zsuzsa