Ó, csak azok a farkasüvöltő telek ne jönnének,
belém fagynak leheletei a hegygerincnek,
mint kőszobor állok megdermedten,
s nézem, nézem játékát a természetnek.
Fütyül a szél, sikong, nevet,
elsöpri a megalvadt kedélyeket,
nyomában tántorgó üresség –
mondd az ember mennyit ér?
Fogcsikorgatva kilyukassza szemét a Hold,
leszakad az ég s a vézna csillagok.
Megadja magát a kérdés az ácsorgó jelennek
elkárhoztok, még mielőtt valami jót tehetnétek.
…csak azok a farkasüvöltő telek ne jönnének.
4 hozzászólás
Szia!
Pedig a farkasüvöltő hideg még csak most jön. Nagyon tetszik a versed, jól ábrázolod a hangulatot.
Szeretettel: Rozália
Szia!
Már vicsorítja a fogát, száraz hideg van.
Köszönöm kedves Rozália, hogy olvastál.
Szeretettel
Emese
Kedves Emese!
Jól ábrázolod a farkasordító telet,
a hangutánzó szavak, a jelzők,
erősítik a hangulat leírását.
Szerintem még jobbá lehetne tenni,
ha már rímesen írtad, ha a szótagszámok is megegyeznének,
mert most aztán van itt 7-16-ig minden szótagszámú sor…:)
Próbáld meg!
Érdeklődve várom…Szeretettel ölellek: Lyza
Jó az ötleted, kedves Lyza, majd kipróbálom úgy is:-), köszi.
Szeretettel ölellek
Emese