a megfagyott hó
talpam alatt csikorgott
lelkemmel együtt
***
jégvirágokat
éles pengék karcolták
fájó arcomra
***
fagyos reggelen
könnyem aszfalton csörgött
hullva megfagyott
***
jéggé vált könnycsepp
mint egy gyöngyszem elgurult
tavaszt keresve
***
egy apró vércsepp
égő rubinnak válva
esett a hóba
***
a leheletem
mint fehér békegalamb
lassan tova szállt
***
vén hold nevetve
nézte didergő testem
fázós lépteit
Pipacs, Melegét kereste, verse után
5 hozzászólás
Szia!
Szép haikuk, fagyos hangulatuk magával ragadott.
Szeretettel: Eszti
Kedves Eszti!
Mint ahogy a vers aljára oda is írtam, Pipacs vers adta az ötletet, és a babér is őt illeti, mert én csak összeszedtem a a lehullajsztott gyöngyszemeket.
Hogy is írta Kahlil Bibran:
"Minden gyöngyszem egy templom, amely fájdalomból épült egy homokszem köré."
Köszönöm, hogy olvastál, és
üdv Tóni
Kedves Tóni.
Rég nem olvasgattam… Egyre jobbak… Már én is kezdem érteni a lényeget, bár nem mindegyik haiku jön be. ezek szép versképet hoznak elő belőlem. szeretettel ölellek
Anikó
Kedves Anikó!
Nagyon megörültem, amikor láttam, hogy írtál. Annyiszor láttam az üdvöletedet Netlogon, de oda sehogyan sem tudok belépni. Ami a Haikukat illeti, már régen nem írok egyes Haikut, és ezek talán már nem is igazi Haikuk, csak egy Haiku formában megírt versek, és valahogy ezeket nagyon is megszerettem, és már eddig már majdnem kétszáz ilyen héthaikus verset írtam.
Moliére írta egyik idézetében:
Minden írásformát szabad használni, csak az unalmasat nem.
…és ameddig van aki olvas, addig írni is fogok…
Köszönöm, hogy olvastál, és
üdv Tóni
Bizony, nagyon szépek! 🙂
Jönni fogok még sokszor olvasgatni hozzád, kedves Tóni! 🙂
Szeretettel: Klára