Hajnal dédelgette szép álom,
talán a vágy furcsa szülötte,
de édes volt akár a csókod,
hajnal tündér ajkamra öltötte.
Hosszú sötét haján csillogott,
felkelő Nap kacér sugara,
de éreztem, hogy ez csak álom,
hogyan válhatna ez valóra?
Jéggé fagyott már a harmat,
megőszült a fenyves erdő,
bánatot hoz minden reggel,
a feléledt hűvös szellő!
1 hozzászólás
Gyönyörű ez a vers!
Szomorú, mégis meseszép.
Szeretettel: Delory