zötyögtem feléd
mindig egy napilappal
végállomástól
végállomásig
olvasni türelmetlen voltam
csak égtem
porladtam
bekattanásig.
A kihalt stációk
már ködbe süllyedtek
a jövő elmúlást sejtetett
én rejtvényt fejtettem
hogy közben megnyugodjak
de a tudatom perzselt
s okkal rettegett.
6 hozzászólás
Nem igazán találkoztam még a neveddel… olvasom a versed, nyugtázom, hogy kezdésnek ez nem rossz.. sőt egészen jó…
aztán rákattintok az adatlapodra… és látom, hogy "régi motoros" vagy… így már "könnyű"
:))))))))
Tényleg így volt!
:))))
Azt hiszem, nem ez számít… hanem csak ennyi:
Tetszett!
🙂
Nagyon jó!
Bár én most beleképzeltem azt, hogy akár az ellenőrtől is retteghettél!:D
Na jó, ez csak poén!:)
Gratula4
Barátsággal:Fél-X
Kedves Zazwieczky!
Valamitől, mindig félünk, néha bizony az emlék is lehet rossz élmény.
Tetszett, gratulálok!
Üdv:Margó
A jövő mindig elmúlást hordoz magával, s ez egy nagyon bölcs konklúzió. Érdekes bennem az ilyen típusú rendszeres utazások, inkább rezignáltságot váltanak ki. Versedből indulatok pattantak ki, s ez érezhető. Kifejező versed tetszett.
Üdv
B.Ú.É.K.!
((Zoli
Hercegem! Kösz hogy nálam jártál, és köszi az észrevételed.BUÉK! Jenő
Kedves Zarzwieczky!
Nem egy illuzionista vers.Az egész élet egy keresztrejtvény!
Üdv:Ági