Ma újra hívott valami
oda ahhoz a karóhoz,
és már lassan attól félek,
hogy karó-mániát okoz.
De egyel több vagy kevesebb
mit számít az ma már nekem,
már úgy is sokan azt mondják,
hogy mániás ember lettem.
Sok embernek van ma már
egy sokkal rosszabb szokása,
mint például naponta, egy
embertársa ignorálása.
De én a karóhoz jöttem
vele akarok beszélni,
tegnap amikor elmentem
nem is akart tovább élni.
Most vigasztalni szeretném
ilyen egy fakaró élet,
mindenhol elűzi a fát
győzelem a plasztiké lett.
Akár-merre is nézel ma
a karó mindenhol plasztik,
egy jó szó egy fa karóért
csak nagyon ritkán hallatszik.
Plasztikból van már a ruhánk
plasztik az, amiből eszünk,
plasztikban kapjuk a vizet
és plasztikká vált a szívünk.
Ma már sok minden műanyag
mint sokszor az emberi szeretet,
sokan ma már használják, a
műanyag lelkiismeretet.
Búcsúzom tőled fakaró
az éjjel egyedül hagylak,
akkor jönnek a vaddisznók
melyek még erdőben laknak.